2020. február 7.
9.
2018/11 Ez a Firenze 7 rejtélye című cikksorozatunk 2. része. Az első rész itt található.
4. Malacka
A „Porcellino”.
Fotó: Dorin Vasilescu
Az úgynevezett Mercato Nuovo, vagyis az Új Piac oldalában egy vaddisznószoborra bukkanunk. A firenzeiek Porcellinónak, vagyis Malackának nevezik. A hellén szobor római másolatáról készült bronzmásolatot (melynek azóta kültéren csupán a másod-másolata látható) Ferdinando II de’ Medici alakíttatta át díszkúttá és helyeztette a Mercato Nuovo mellé egyféle gesztusként, 1640 táján. Az eredeti bronzmalackát a Museo Bardiniben őrzik.
A hiedelem úgy tartja, ha egy pénzérmét teszel a vaddisznó nyitott szájába, majd hagyod, hogy az kicsússzon onnan; és a pénz a disznó lábánál fekvő rácson bepottyan, szerencséd lesz. Különben nem. A biztonság kedvéért szokás megsimogatni a Porcellino orrát is – amitől az továbbra is szép fényes marad.
5. A kőbe vésett arc
Az arc vonalai még ma is jól láthatók
A Piazza della Signoria egyik szobrának talapzata mögött, a Palazzo Vecchio falának egyik kövén bújik meg egy vésett férfiarc, egy melyet a legenda szerint maga Michelangelo faragott oda.
A történet szerint a mester a műtermébe tartva gyakran járt ezen a téren. Volt egy férfi, aki minden nap megállította, és egy meg nem adott kölcsönt követelt a művésztől. Úgy tartják, egy nap ez a bizonyos férfi annyira hosszan beszélt Michelangelóhoz, hogy az unalmában, mialatt úgy tett, mintha a hitelező szavait hallgatná, a háta mögött álló kormányzói palota falába faragta a férfi arcképét.
6. Titkos átjáró a város felett
A Vasari-folyosó a Ponte Vecchiónál
Firenze legnagyobb uralkodócsaládja, a Medici család sarja, Cosimo I de’ Medici megrendelésére Giorgio Vasari olyan folyosót épített, melyen a család tagjai a néppel való érintkezés és az ebből fakadó kockázatok nélkül, észrevétlenül közlekedhettek palotájuk, a Palazzo Pitti és a Palazzo Vecchio között. A folyosó ma is áll, és jólészrevehető – annak, aki tudja, hol keresse.
A Corridoio Vasariano a Pitti-palotából indul, elhalad többek közt a Santa Felicità templom homlokzata elé épített szakaszon, több lakóházon keresztülhalad (ez alól kivétel a Mannelli-torony, mert a család nem volt hajlandó beleegyezni abba, hogy a folyosó a házukon át húzódjon, ezért Vasari kénytelen volt megkerülni a tornyot). Áthalad a Ponte Vecchio felett, majd az Uffizi képtáron, végül a Palazzo Vecchióba torkollik. Hossza majdnem egy kilométer.
Kevésbé ismert, de létezik egy másik hasonló titkos folyosó is, melyet a fogyatékkal élő Maria Maddalena de’ Medici részére készítettek. Soha életében nem léphetett ki a számára kijelölt élettérből, saját palotája, a Santissima Annunziata templom és a híres firenzei árvaház, az Ospedale degli Innocenti közt ezen a folyosón mozoghatott.
7. Az örökre kitárt ablak
A palota, előtte a téren álló lovasszoborral, középen jobbra a Finestra sempre aperta
A Dómtól körülbelül 10 perc sétára találjuk a Piazza Santissima Annunziata teret. A téren álló gyönyörű templommal szemben áll az egykori Palazzo Grifoni, ma Palazzo Budini-Gattai.
A helyi öregek úgy mesélik, valaha élt ebben a házban egy fiatal fiú. Alig egy héttel azután, hogy feleségül vette szerelmét, háborúba hívták. Felesége ettől a naptól kezdve semmi mást nem csinált, csak ült hálószobája ablakában, és várta, hogy férje visszatérjen – mindhiába. Az asszony megöregedett, halála után a család bezáratta az ablakot, ám ebben a pillanatban a bútorok megmozdultak, az ajtók bevágódtak, a festmények leestek a falról és jéghideg szél söpört végig a szobán. Így aztán az ablakot újra kinyitották, és nem zárták be soha többé. És valóban: ha felpillantunk az épület középső emeletének jobb szélső ablakára, a Finestra sempre aperta immár ötszáz éve nyitva áll.
A történet másik változata szerint Ferdinando de’ Medici nagyherceg, akinek lovasszobra ma is ott áll a tér közepén, titkon szerelmes volt egy fiatal Grifoni lányba. A lány, ablakánál ülve gyakran várta lovagját, és halála után sem csukták be soha a zsalugátert. Az sem véletlen, hogy a téren álló szobor lovasa pont az ablak irányába fordítja a fejét.
Egy harmadik titok is kapcsolódik a térhez: a lovasszobor talapzatán egy méhrajt ábrázoló dombormű látható. A szóbeszéd szerint a méheket lehetetlen megszámolni. Noha a feladat egyszerűnek tűnik, mikor e cikk szerzője egy barátjával ott járt, ketten más-más számú méhet véltek látni a fémtáblán.
